|
|
|
|
A várpalotai vár a magyarországi végvárak egyik legfontosabbika volt.
A királyi birtokká vált Palotát Szapolyai János 1537-ben a Podmaniczky testvéreknek, Jánosnak és Rafaelnek adományozta, akik védelem helyett rablásaikkal, fosztogatásaikkal rettegésben tartották az egész környéket.
A török többször is próbálkozott Palota bevételével, ám Mednyánszky János vezetésével az ostromokat minden alkalommal visszaverték. 1549-ben a harmadik ostrom alkalmával, majd 1552-ben sem tudta a török bevenni a várat, pedig ekkor már minden szomszédos erődítmény (Veszprém, Fehérvár) a török kezén volt.
1554-ben Thury György a vár kapitánya (napjaikban a várat őróla nevezik Thury-várnak), Mednyánszky az alkapitánya. Thury javasolja a Podmaniczkyéknak, hogy a vár birtokait össze fel a védők között, ezzel biztosítja el-elakadó zsoldjuk helyett jövedelmüket – de a földesúr hallani sem akar a dologról.
Ugyanennek az évnek az októberében a nevezetes Hamzabég megrohanja az erődítményt, a külső, palánkvárat elfoglalja, de a várat magát megint csak nem tudja bevenni. Mednyánszky ekkor is a csapatok élén harcol.
5 évre rá egy számvevő biztosi jelentésből már arról értesülünk, hogy a Thury féle birtokosztás mégis csak megtörtént. A jelentés felsorolja, hogy a vár mely tisztje melyik községet birtokolja. Gregoróczy Vincze kapitány így ír Palotáról:
"Az itt lévő lovasok jó szerrel vannak, derék vitézek, s ismerik az egész vidéket. De fizetni kell őket. A vár vicekapitánya Tibók Mihály kiváló katona. Podmaniczky két falut adott neki. A vár fölszerelése igen szegényes. pedig ez a hely igen veszedelmes vidéken fekszik. Fehérvártól és Veszprémtől két mérföldnyire esik. Csókakő, Simontornya, Koppány, Uzor és Tamási is egészen közel vannak. Ám a török sehonnét sem jöhet ki anélkül, hogy a palotaiakkal ne találkoznék. Palota vára igen erős, és el lehet benne helyezni kétszáz lovast és ezer gyalogost. Thúry György azzal a hűséggel és bizalommal vette magához a vár kulcsait, amellyel eddig is szolgált őfelségének.
A jelentés után Gregoróczy felsorolja azokat a falvakat, amelyek Palota várához tartoznak, de amelyeket jelenleg a palotai vitézek bírnak. Thúry György Berhidát és Kajárt bírja. Meznyánszky János (a volt palotai kapitány), aki ezután Thúry vicekapitánya lett, Karácsonszállást, Előszállást, Inotát, Thést, Mellért, Csőszt, Alapot, Pakost, Gyapát, Mindszentet, Szilast, Zeretet, Kemlőt, Kormost tartja a kezében."
(forrás: Szigetvári Múzeum 2012)
Mednyánszky János érdemeit a korábbi ellentéteket elfeledve I. Ferdinánd a bárói rangot megerősítő és a címer bővítését is tartalmazó oklevélben ismeri el.
Ferdinánd bővítése a pajzs fölé helyezett magas lovagi-torna sisakra és az azon fekvő (a győzedelmes hősre utaló) zöld babérkoszorúra vonatkozott. A sisak körül két sasszárny helyezkedik el, színezésük fordítottja a foszladéknak.
Mednyánszky Dénes a családfa összeállításakor 1900-ban a családi oklevéltárban található oklevélről a következőket írja:
"1561 - Ferdind. I antiquam nobilitatem renovat, ab antiquo gesta insignia adauget /:zárt tornasisak győzelmi zöld babérkoszorúval:/ pro Joanne capitan. Jauriensi antea presidii Palota, et fratem carnalem mathiam et pereos Georgium Martinum Nicolaum ceterosque fraters,
consanguineos et affines. /:eredeti hártya színezett és aranyos díszítéssel és festett címerképpel, függő pecsét:/ Bádogszelencében Arch. Medny."
Tehát Mednyánszky Dénes idejében a családi levéltárban még megtalálható volt a császári oklevél.
Egy évtizeddel később a várat már Thury György védte hősiesen, róla kapta mai nevét az erődítmény.
Mednyánszky Jánosról a fent említett oklevélen kívül keveset tudunk. Nem tudni, volt-e leszármazottja, Mednyánszky Dénes kéziratos családfáján a vonala befejezetlen.
Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged:
|