A család legnevezetesebb - nem művész vagy katona - tagja, b. Mednyánszky László és Esterházy Jozefin grófnő fia.

Alig hatvan évet élt, de ő vitte legmagasabbra az állam szolgálatában, neve úgy a politikában, mint a közéletben, de a tudományokban is elismerést hozott a Mednyánszkyaknak.

1784-ben született, gimnáziumait Trencsénben és Bécsben végezte, majd a pozsonyi akadémiára járt.

1805-ben hivatalnoknak áll, a bécsi kamarában dolgozik, de fiatal felesége elhunyta után, 1810-ben visszavonul veszelei birtokára. Itt a gazdálkodás mellett történelmi, társadalom- és  természettudományi tanulmányokat folytat. Széleskörű műveltsége, jó felfogóképessége révén ezen tárgyakban igen magas  szintre jutott, korának szinte minden számon tartott szakemberével kapcsolatot tartott levelek, személyes találkozók által.

Gyűjtötte a történelmi dokumentumokat, elsősorban a régi okleveleket, okiratokat.

1820-ban vette feleségül Majláth Ágnes grófnőt.

Folyamatosan részt vett a közéletben, tagja lett annak az országgyűlési bizottságnak, mely a magyar tudós társaság (az akadémia) megalakításának előkészítésére jött létre.

Kevéssé ismert, hogy Mednyánszky Alajos volt a magyarországi köznevelés megreformálásának kidolgozója, több tucat cikke, hivatalos tanulmánya látott napvilágot e tárgyban, a hazai köznevelés rendszerét több mint egy évszázadon át az ő általa kidolgozott elvek alapján valósította meg a magyar állam.

1830-ban helytartótanácsosi kinevezést kapott, s az akadémia igazgatóságának (ma úgy mondanánk, elnökségének) tagja.  A közigazgatásban olyan magas szintű jártasságra tett szert, hogy az udvar több ízben megbízta különféle igazgatási problémák megoldásával. 1833-ban a Trencsés és Kikinda vármegyék közötti határviszályt oldotta meg, rá három évre az akkor már-már botrányossá váló királyi kamarai ügykezelés szabályozását kapta feladatul... s oldotta meg nehéz, aprólékos munkával.

Közben udvari tanácsossá, majd érdemei elismeréseként belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1837 májusától Nyitra vármegye főispánja - a megye legmagasabb rangú hivatalnoka, közigazgatásának vezetője.

1839-ben az iskolaügy rendezésének céljából alakított országgyűlési bizottság elnöke.

Közben történeti, természettudományi munkásságát is fáradhatatlanul végezte. Számos írása, tanulmánya jelent meg, melyeket jórészt német nyelven írt, de eközben nem felejtkezett meg a magyar nyelv oktatásának fontosságáról sem.

Két könyve révén napjainkban is kedvelt szerző.

Az először 1826-ban, majd a nagy érdeklődésre való tekintettel bővített kiadásban 1844-ben megjelent "Festői utazás a Vág folyón Magyarországon" (Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern) könyve az akkori Magyarország egyik legizgalmasabb, a magyar történelemhez szorosan kapcsolódó vidékét, a Vág folyó völgyét mutatja be. Érdekesek a könyv megszületésének körülményei is, de a kívülállónak érdemes figyelni arra is, Mednyánszky milyen finom érzékenységről tesz tanúbizonyságot azoknak a helyeknek a bemutatása során, melyek ilyen vagy olyan módon családjához, az ő magánéletéhez kötődnek.

Szintén olvasmányos az 1829-ben megjelent regék és mondák című könyve, mely az előzőnek folytatásként a magyar történelemben fontos szerepet játszott helyekhez köthető legendákat meséli el. 

Mednyánszky Alajos 60 évesen, 1844-ben hunyt el. Hatalmas, számos felbecsülhetetlen értéket őrző könyvtára, oklevélgyűjteménye a mai napig a kutatók, tudósok kimeríthetetlen adattára.

Fia, az 1830-ban született Dénes apja nyomdokaiba lépett - ő a hivatalnoki pályát elkerülte, ám a tudományok művelésében talán még magasabbra is vitte...