(részletek egy
készülő könyvből)
Mednyánszky Berta a család sissói
ágának tagja, Mednyánszky Jánosnak, a gödöllői Grassalkovich uradalom
jószágigazgatójának lánya.
1845 nyarán Petőfi Sándor, az
akkor már neves költő többször is megfordul a gödöllői református lelkésznél.
Itt ismerkedik meg a vele azonos korú, 1823-ban született gyönyörű szőke hajú
és kék szemű lánnyal, Mednyánszky Bertával, s egyre több időt töltenek együtt.
Petőfi, aki Etelekájának halálán nehezen tudja túltenni magát, a séták
alkalmával ábrándos gondolatait közli a karcsú, kék szemű, szőke leánnyal.
Lelkesen beszél a szabadságról, a forradalmi eszmékről. Berta már korábbról
ismeri a költő verseit, érdeklődött iránta, szívesen töltötte vele az időt.
Petőfi szerelmes lelkébe ismét
beköltözött a meleg érzés, egyre jobban beleszeret a lányba. Ugyanakkor aggódás
is tölti el, tudván, hogy a gazdag uradalmi tiszt - bár azt mondja, egy-két
beszélgetés, séta nem árt a fiatalok között - nem szívesen adná hozzájárulását
szorosabb kapcsolathoz. S ez valóban így is van. Amikor Petőfi egy hirtelen
felindulásával levélben megkéri a lány kezét, még aznap megkapja a választ a
szigorú apától: "poétához, pojácához nem
adom a lányomat... ennyivel tartozom őseimnek".
Berta csak utólag szerez tudomást
e levélváltásról, miután a költő az elutasítás miatt felindultan elhagyja
Gödöllőt.
Még ez év végén megjelenik Pesten
Petőfi talán legszebb szerelmi ciklusa, a "Szerelem gyöngyei" című kötet
harminckilenc, Mednyánszky Bertának írott verssel. Köztük olvashatjuk a "Fa
leszek, ha fának vagy virága" kezdetű verset, mely talán a legszebb szerelmes
vers a költő tollából.
Évekkel később Mednyánszky Berta
visszaemlékezve elmondja, hogy sokan voltak, akik igyekeztek közé és a költő
közé állni: egyesek azt sugdosták fülébe, hogy Petőfi igen csapodár, nőfaló,
mások a férfiút heccelték azzal, hogy Berta csak játszik vele.
"Akadtak, akik azt mondták, hogy kaczér játékot űztem vele. Mások ismét
úgy vélekedtek, hogy az én gyöngéd érzésemet az ő heves szilaj-sága megsértette
és azért kosaraztam ki, amikor megkért. Voltak olyanok is, akik azt irták
rólam, hogy Petőfit sohasem szerettem. Nos, e föltevések mind igaztalanok.
A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és költeményeit,
örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek
szépségében, amelyeket Etelka halálán való bánatában irt és nekem felolvasott.
Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkódott a sors egyéb csapásai miatt
is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valósággal elragadott
lángoló honszeretetével. Nem is sejtettem, hogy részvétem és rokonszenvem
csirája lehet az A Szerelem gyöngyei ama díszpéldánya, melyet Petőfi
ajándékozott Mednyánszky Bertának 1845-ben. ő szerelmének. Ezt kezdetben annál
kevésbbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el,
hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt.
Mikor azután később egy-egy költeményét megküldte, akkor ébredtem annak
tudatára, hogy: ő szeret. Alig tértem magamhoz az első meglepetéstől, ő már
házasságot is emlegetett. Eközben akadt rosszlelkű ember, aki kölcsönös
félreértést szitott köztünk Nekem azt mondta, hogy Petőfi korhely és csapodár,
Petőfinek pedig azt híresztelte rólam, hogy én nem veszem őt komolyan, csak
kaczérkodom vele, s hogy már másnak ígértem a szivemet. Szinte vá-ratlanul jött
tehát az a levél, a melyben megkért. A levél atyámnak volt czimezve, s én csak
akkor értesültem meglepő tartalmáról, mikor a tagadó válasz már elment..." (forrás:
Kéry Gyula: Petőfi szerelmei és házassága - Petőfi könyvtár 63-67.o.)
Azt is elmondja, hogy a költő saját
kezűleg hozzá írott verseinek lapjai, melyeket a szekrényében őrzött, miután
elköltöztek Gödöllőről, eltűntek. Csak két emléke maradt a költőtől: a
"Szerelem gyöngyei"-nek azon példánya, 1845-ben Petőfi kifejezetten az ő
számára készíttetett. A könyv borítóján ez a felirat volt olvasható: SZERELEM
GYÖNGYEI BERTÁNAK.
A másik megmaradt ereklye egy kis
csokor préselt virág, mely azt idézi fel, amikor együtt sétáltak, s Berta a
kertben szedett virágot nemzetiszín szalaggal átkötve Petőfi kezébe adta. Egy vers
is született erről:
A bokrétát, melyet
nekem adtál,
Háromszínű szalaggal
kötted át.
Szereted te a hazának
színeit,
Lányka, mert szereted
a hazát.
Adok én is három
szint cserébe :
A zöld színnek vedd
reményimet,
A fehérnek halovány
orczámat,
A pirosnak vérző
szivemet!
Petőfi egy következő
találkozásukkor elmondta Bertának, hogy költeményt írt a bokrétáról, és a tőle
kapott csokrot egyik könyvébe préselve őrzi. A lány ezt nem akarta elhinni,
ezért Petőfi, amikor a neki külön nyomtatott könyvet elküldte, abba - arra az
oldalra, ahol a kis költemény van - a préselt virágokat is bele tette -
bizonyítva, hogy igenis megőrizte azt...
A két kis emléket Berta 1901-ben átadta a Petőfi társaságnak megőrzésre.
Mednyánszky Berta később
szlavniczai Sándor Lajos Trencsén vármegyei földbirtokoshoz ment nőül. E
házasságból három fiú és három leány született. Férje halála után még egy ideig
a Sándor család ősi fészkében, a Trencsén megyei Szlavniczán tartózkodott, majd
1901-ben legkisebb fia özvegyének és unokáinak közelébe, Pozsonyba költözött
1902 február 22-án, 79 éves
korában hunyta le örökre szemét.
Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged:
|