Mednyánszky Berta

Életrajzi adatok

Születési dátum:

Születési hely:

Szülei:

Foglalkozása:

Házastársa:

Gyermekei:

Elhunyt:


 (részletek egy készülő könyvből)

Mednyánszky Berta a család sissói ágának tagja, Mednyánszky Jánosnak, a gödöllői Grassalkovich uradalom jószágigazgatójának lánya.

1845 nyarán Petőfi Sándor, az akkor már neves költő többször is megfordul a gödöllői református lelkésznél. Itt ismerkedik meg a vele azonos korú, 1823-ban született gyönyörű szőke hajú és kék szemű lánnyal, Mednyánszky Bertával, s egyre több időt töltenek együtt. Petőfi, aki Etelekájának halálán nehezen tudja túltenni magát, a séták alkalmával ábrándos gondolatait közli a karcsú, kék szemű, szőke leánnyal. Lelkesen beszél a szabadságról, a forradalmi eszmékről. Berta már korábbról ismeri a költő verseit, érdeklődött iránta, szívesen töltötte vele az időt.

Petőfi szerelmes lelkébe ismét beköltözött a meleg érzés, egyre jobban beleszeret a lányba. Ugyanakkor aggódás is tölti el, tudván, hogy a gazdag uradalmi tiszt - bár azt mondja, egy-két beszélgetés, séta nem árt a fiatalok között - nem szívesen adná hozzájárulását szorosabb kapcsolathoz. S ez valóban így is van. Amikor Petőfi egy hirtelen felindulásával levélben megkéri a lány kezét, még aznap megkapja a választ a szigorú apától: "poétához, pojácához nem adom a lányomat... ennyivel tartozom őseimnek".

Berta csak utólag szerez tudomást e levélváltásról, miután a költő az elutasítás miatt felindultan elhagyja Gödöllőt. 

Még ez év végén megjelenik Pesten Petőfi talán legszebb szerelmi ciklusa, a "Szerelem gyöngyei" című kötet harminckilenc, Mednyánszky Bertának írott verssel. Köztük olvashatjuk a "Fa leszek, ha fának vagy virága" kezdetű verset, mely talán a legszebb szerelmes vers a költő tollából.

Évekkel később Mednyánszky Berta visszaemlékezve elmondja, hogy sokan voltak, akik igyekeztek közé és a költő közé állni: egyesek azt sugdosták fülébe, hogy Petőfi igen csapodár, nőfaló, mások a férfiút heccelték azzal, hogy Berta csak játszik vele.

"Akadtak, akik azt mondták, hogy kaczér játékot űztem vele. Mások ismét úgy vélekedtek, hogy az én gyöngéd érzésemet az ő heves szilaj-sága megsértette és azért kosaraztam ki, amikor megkért. Voltak olyanok is, akik azt irták rólam, hogy Petőfit sohasem szerettem. Nos, e föltevések mind igaztalanok.

A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és költeményeit, örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek szépségében, amelyeket Etelka halálán való bánatában irt és nekem felolvasott. Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkódott a sors egyéb csapásai miatt is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valósággal elragadott lángoló honszeretetével. Nem is sejtettem, hogy részvétem és rokonszenvem csirája lehet az A Szerelem gyöngyei ama díszpéldánya, melyet Petőfi ajándékozott Mednyánszky Bertának 1845-ben. ő szerelmének. Ezt kezdetben annál kevésbbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el, hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt.

Mikor azután később egy-egy költeményét megküldte, akkor ébredtem annak tudatára, hogy: ő szeret. Alig tértem magamhoz az első meglepetéstől, ő már házasságot is emlegetett. Eközben akadt rosszlelkű ember, aki kölcsönös félreértést szitott köztünk Nekem azt mondta, hogy Petőfi korhely és csapodár, Petőfinek pedig azt híresztelte rólam, hogy én nem veszem őt komolyan, csak kaczérkodom vele, s hogy már másnak ígértem a szivemet. Szinte vá-ratlanul jött tehát az a levél, a melyben megkért. A levél atyámnak volt czimezve, s én csak akkor értesültem meglepő tartalmáról, mikor a tagadó válasz már elment..." (forrás: Kéry Gyula: Petőfi szerelmei és házassága - Petőfi könyvtár 63-67.o.)

Azt is elmondja, hogy a költő saját kezűleg hozzá írott verseinek lapjai, melyeket a szekrényében őrzött, miután elköltöztek Gödöllőről, eltűntek. Csak két emléke maradt a költőtől: a "Szerelem gyöngyei"-nek azon példánya, 1845-ben Petőfi kifejezetten az ő számára készíttetett. A könyv borítóján ez a felirat volt olvasható: SZERELEM GYÖNGYEI BERTÁNAK.

A másik megmaradt ereklye egy kis csokor préselt virág, mely azt idézi fel, amikor együtt sétáltak, s Berta a kertben szedett virágot nemzetiszín szalaggal átkötve Petőfi kezébe adta. Egy vers is született erről:

 

A bokrétát, melyet nekem adtál,
Háromszínű szalaggal kötted át.
Szereted te a hazának színeit,
Lányka, mert szereted a hazát.

Adok én is három szint cserébe :
A zöld színnek vedd reményimet,
A fehérnek halovány orczámat,
A pirosnak vérző szivemet!

 

Petőfi egy következő találkozásukkor elmondta Bertának, hogy költeményt írt a bokrétáról, és a tőle kapott csokrot egyik könyvébe préselve őrzi. A lány ezt nem akarta elhinni, ezért Petőfi, amikor a neki külön nyomtatott könyvet elküldte, abba - arra az oldalra, ahol a kis költemény van - a préselt virágokat is bele tette - bizonyítva, hogy igenis megőrizte azt...

A két kis emléket Berta 1901-ben átadta a Petőfi társaságnak megőrzésre.

Mednyánszky Berta később szlavniczai Sándor Lajos Trencsén vármegyei földbirtokoshoz ment nőül. E házasságból három fiú és három leány született. Férje halála után még egy ideig a Sándor család ősi fészkében, a Trencsén megyei Szlavniczán tartózkodott, majd 1901-ben legkisebb fia özvegyének és unokáinak közelébe, Pozsonyba költözött

1902 február 22-án, 79 éves korában hunyta le örökre szemét.

 


Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged: