A családban a János név a korai időkben igen gyakran előfordult - s Jánosaink között a hagyományokhoz híven a katonák voltak többségben. Közülük is kiemelkedett az a János, aki török végvári harcok idején, a XVI. század közepén volt előbb Palota (ma Várpalota) majd Győr kapitánya.

A fennmaradt dokumentumokból sokat tudunk meg harci, katonai cselekményeiről - de arról, mikor született, mikor hunyt el, voltak-e leszármazottai, sajnos nincs információnk.

A régi iratok szerint a család azon nemzedékéhez tartozott, akik először jelentek meg a végleges névhez hasonló, de még "z" betűs Meznyánszky néven.

Az 1540-es évekre Palota frissen épült vára a két harcoló fél, a nyugatot védők és a törökök legfőbb küzdelmi területére esett. A helyzetet bonyolította, hogy a zűrzavaros időszakban a helyi urak, kiskirályok egymás ellen is folyamatos harcot vívtak, egymás várait, birtokait támadták, fosztogatták. Nem volt különb Palota várának ura, Podmaniczky báró sem. 1543-ban elhagyja a folyamatosan támadás alatt lévő várat, és a parancsnokságot Meznyánszky Jánosra bízza. Amikor Meznyánszky János átvette a vár parancsnokságát, Palota vára igen fontos stratégiai pontnak számított - és a várban állomásozó katonák egy részét a bécsi udvar fizette. A török ekkor már bevette Veszprémet, így Várpalota volt az egyetlen, még a keresztények kezében lévő vár, melyből figyelni lehetett az ellenséges mozgásokat, csapatokat.

A török többször is próbálkozott Palota bevételével, ám Meznyánszky János vezetésével az ostromokat minden alkalommal visszaverték. 1549-ben, majd 1552-ben sem tudta a török bevenni a várat pedig ekkor már minden szomszédos erődítmény (Veszprém, Fehérvár) a török kezén volt. Ebben az évben Meznyánszky meg is támadja Fehérvárt, de nem tudja visszafoglalni csapataival. 1554-ben Thury György lesz a vár kapitánya (napjaikban a várat őróla nevezik Thury-várnak), Mednyánszky alkapitány. Thury javasolja a Podmaniczkyéknak, hogy a vár birtokait össze fel a védők között, ezzel biztosítsa el-elakadó zsoldjuk helyett jövedelmüket - de a földesúr hallani sem akar a dologról.

Ugyanennek az évnek az októberében a nevezetes Hamza bég megrohanja az erődítményt, a külső, palánkvárat elfoglalja, de a várat magát megint csak nem tudja bevenni. Meznyánszky ekkor is a csapatok élén harcol.

Öt évre rá egy számvevő biztosi jelentésből már arról értesülünk, hogy a Thury féle birtokosztás mégis csak megtörtént. A jelentés felsorolja, hogy a vár mely tisztje melyik községet birtokolja. Gregoróczy Vincze kapitány így ír Palotáról:

"Az itt lévő lovasok jó szerrel vannak, derék vitézek, s ismerik az egész vidéket. De fizetni kell őket... a török sehonnét sem jöhet ki anélkül, hogy a palotaiakkal ne találkoznék." Gregoróczy felsorolja azokat a falvakat, amelyek Palota várához tartoznak, s amelyeket jelenleg a palotai vitézek bírnak. Thúry György Berhidát és Kajárt bírja. Meznyánszky János Karácsonyszállást, s valószínűleg Előszállást is.

Meznyánszky János érdemeit a korábbi ellentéteket elfeledve I. Ferdinánd a nemesi rangot megerősítő és a címer bővítését is tartalmazó armalisban (adományozó oklevélben) ismeri el 1561. januárjában. Az okiratból azt is megtudhatjuk, hogy János ekkor már győri kapitány:

 

"1561 - Ferdind. I antiquam nobilitatem renovat, ab antiquo gesta insignia adauget pro Joanne capitan. Jauriensi antea presidii Palota, et fratem carnalem mathiam et pereos Georgium Martinum Nicolaum ceterosque fraters, consanguineos et affines." (Forrás: Mednyánszky Dénes jegyzetei a családfához - 1900 kéziratban)

 

Ferdinánd bővítése a pajzs fölé helyezett magas lovagi-torna sisakra és az azon fekvő (a győzedelmes hősre utaló) zöld babérkoszorúra vonatkozott. A sisak körül két sasszárny helyezkedik el, színezésük fordítottja a foszladéknak.

A nemesség adományozásával együtt a Kamarai Könyvek nyilvántartása szerint Meznyánszky megkapja birtokul Keresztúrt és Szentágotát is. Keresztúr (ma Sárkeresztúr) települést 1351-ben említik először, mikor Nagy Lajos királyunk Keresztúr birtokot apródjának, Kolus Mesternek adományozta. Szentágota (ma Sárszentágota) Nagy Lajos által nemessé emelt templomos település volt alig néhány épülettel A török hódoltság idején mindkét település szinte teljesen megsemmisül, az utóbbinak alig 5-6 adófizető lakosa maradt, akik a simontornyai bégnek fizettek adót.

Mednyánszky Dénes idejében a családi levéltárban még megtalálható volt a hártyára írott, festett és aranyozott címerképpel ellátott, bádogszelencében őrzött császári oklevél. Mára már csak a Királyi Könyvekben illetve az azzal párhuzamosan vezetett kancelláriai archívumban (Libri Donationum) találjuk meg az adományozásra vonatkozó bejegyzéseket. (Forrás: Királyi Könyvek Libri regii III. kötet 690. oldal Ferdinánd 1 - Bécs, 1561.01.10. E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 2. kötet - 484. old.)

Ugyanennek az évnek áprilisában Salm Eckhardt győri várkapitány,  Meznyánszkyt küldi ki a vázsonyi végház (helyőrség) és vázsonykői vár állapotának felülvizsgálatára. Meznyánszky májusban érkezik a várba és a hónap végén, 29-én küldi meg jelentését annak állapotáról. A vár siralmas állapotban van, védőinek létszáma nem éri el a húsz főt (13 gyalogos, egy tizedes és 4 lovas).

 

Mednyánszky (Meznyánszky) Jánosról ezek után már nem hallunk. Nem tudjuk, voltak-e leszármazottai, nem ismert halálának időpontja sem - ám a Ferdinánd által adományozott nemesi címéről és címeréről minden későbbi adományozó okirat, így az 1688-as és az 1750-es bárói oklevél is megemlékezik...