A Budai Várról, annak történetéről, épületeiről az idők folyamán megannyi könyv, írás, tanulmány született. Évente milliók és milliók járják be utcáit, tereit, budapestiek ezrei fordulnak itt meg naponta munkába sietve, ügyeiket intézve, vagy csak kikapcsolódást keresve. A régi köveken sétáló idegenek, az itt lakók nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy másik város is húzódik - több kilométeres barlangrendszer formájában. A Budai Vár, mint a Világörökség része, kiemelt figyelmet érdemel. A várfalakon belül található házak, paloták, utcák, terek szoros kapcsolatban állnak az alattuk található mérnöki létesítményekkel - várfalakkal, barlangokkal, közművekkel. Ezek az építmények legalább annyi érdekességet rejtenek, mint titkot. Az elmúlt években - részben kényszerből - lehetőség nyílt arra, hogy a szakemberek behatóan foglalkozzanak a barlangokkal, pincékkel, támfalakkal. A figyelem fő oka a Pécs, Eger városából már ismert pinceveszély megjelenése. A munkálatok során sok új ismeretre tettek szert a szakemberek - ezek a kívülállók számára is érdekesek lehetnek.
A várhegy barlangjainak kialakulása
A Budai Várhegy várfalakkal határolt mintegy 40 hektáros felülete sasbércként helyezkedik el a Duna és az Ördögárok által vájt völgyek között. A hegy fő alkotótömege az ún. budai márga. Ez az agyaghoz hasonlatos anyag jó teherbíró képességű - mindaddig, amíg meteorológiai hatások (víz, szél, stb.) nem érik. Víz hatására elveszti állékonyságát, teherbíró képessége negyedére, harmadára csökken. A Várhegy eróziós kopását a földtörténeti negyedidőszakban a hegy tetején - édesvízi forrásokból - kialakult 7-12 m vastag mészkőpaplan akadályozta meg. Az édesvízi mészkő legvastagabb rétegeit a mai Szentháromság tér környezetében találták meg a geológusok. Ez a mészkő néhol tömör, ám több helyen repedések, tektonikai törések keletkeztek benne. A repedéseken feltörő víz üregeket vájt magának, fülkéket alakított ki a márga és a mészkő határán. Mivel a mészkő alatti vastag márgán nem volt képes átfolyni, a várlejtő oldalában talált utat magának. Így keletkeztek a még ma is meglévő - ismereteink szerint húsznál több - várlejtőbéli források ősei. A víz üregképző hatása vezetett a világviszonylatban is ritka mésztufa barlangok kialakulásához. A várfennsíkon eredetileg száznál több ilyen barlang volt található.
A barlangrendszer és az ember kapcsolata
A keletkezett üregeket már a Várhegyen lakó ősember is ismerte. Ezt tanúsítják azok a leletek, melyeket Kadic Ottokár, a két háború közötti időszak legismertebb - és a budai várbarlangokat legjobban ismerő - barlangász szakembere talált a század harmincas éveiben. A barlangokból kikerült leleteket (kőszerszámok, csontok) Vértes László az általa felfedezett vértesszőllősi előemberrel egykorúnak azonosította.
A középkorban már a Budai Vár megalapítása előtt is laktak itt emberek. Régészek kimutatták, hogy a tatárjárás előtt itt lévő falu lakói a barlangban található vizet használták, kürtőket nyitva barlangok felett.
Zolnay László régészünk szólt arról, hogy a barlangi kutak átvizsgálásakor a XI-XII. századra utaló leleteket találtak bennük.
A legújabb kutatások feltételezik, hogy a várhegyi település házainak elrendezése is a barlangi kutakhoz igazodott.
IV. Béla a tatárjárás után elrendeli a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. Az új város lakóit a környező települések, elsősorban a régi királyi székhely, Óbuda adja. A kora-középkori városépítőknek városaikat két célnak kellett alárendelni: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül (élelem, víz, stb.).
A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangok alján található "tavacskák" még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak.
A budai polgárok hamar rájöttek, hogy a házak alatt található barlangok más célra is hasznosíthatók: itt tárolták élelmiszereiket, az idegenek - vagy éppen az adószedők - elől ide rejthették értékeiket.
A középkori vár lejtőin és a környező hegyoldalakon virágzó gyümölcsöskertek, szőlőtáblák voltak, a Duna túlsó partján szántóföldek terültek el. Az ezekről a helyekről begyűjtött terményeket, a boroshordókat a nyáron is hűvös pincék, barlangok jól megóvták.
A török korban feljegyezték, hogy ezek közül a barlangok közül nem egy jegespinceként szolgált.
A házak lakói nem csak lejáratokat vájtak a barlangokhoz: össze is kötötték őket egymással, a barlangok alján, oldalfalán található agyag nagyszerű alapanyagként szolgált a budai fazekasiparnak.
A barlangpincék nagy érdemeket szereztek a - középkorban sajnos gyakori - tűzvészek alkalmával. A lakók a mélybe menekültek a "vörös kakas" pusztítása elől.
Fontos - és egészen az utóbbi időkig igénybevett - funkciója volt a barlangoknak háborúk, ostromok idején: a polgárok kénytelen-kelletlen ide vonultak vissza a támadók ágyúgolyói, bombái elől. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.
Miután a törökök elfoglalták a Budai Várat, a barlangok stratégiai jelentősége megnőtt.
Evlija Cselebi, a híres török utazó feljegyzései között találjuk ezt a mondatot: "a Budai Vár belülről üres". A világjáró nem tévedett sokat.
A török kor sok rémtörténetet, legendát hagyott maga után - rebesgették, hogy egy-egy budai pasa a megunt háremhölgyeit a mélyben falaztatta el. Sokan eredtek a legendában élő török kincsek után is a Várhegy gyomrába - nem sok eredménnyel.
A mai kor kutatói, szakemberei sem megunt háremhölgyet, sem kincset nem találtak már ezeken a helyeken. A feltöltések alatt, a kutakban legfeljebb rozsdás sarkantyúkat, cserépdarabokat, régi ágyúgolyókat lelhetünk - feltéve, ha szerencsénk van.
A múlt században a képzelet "fekete grófok" tanyáit, szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. Nem is mindig tévedett a képzelet: sokszor húzták meg magukat az elhagyott barlangokban rablók, bűnözők. Okozott is sok gondot a barlang és pincerendszer.
A múlt század végén - a sok helyen bekövetkezett útbeszakadás miatt - a városi tanács úgy rendelkezett, hogy a vári barlangokat törmelékkel, szeméttel, földdel be kell tömni. Ez az tevékenység sajnos máig ad feladatot a pincerendszerrel foglalkozó szakembereknek. A munkálatok szakszerűtlenül, kellő elővizsgálatok nélkül folytak. A mai napig nem ismertek olyan dokumentumok, amelyek hitelesen tanúsítanák az akkor végzett munkákat.
A századfordulón a barlangpincék jelentősége csökkent. Az 1870-es évekbeli filoxériajárvány a budai szőlőket elpusztította, kiépült a városrészt ellátó vízvezeték. A paloták, házak alatt lévő pincerendszer egyre nagyobb terhet jelentett, sok pince helye elfeledésre került. Több helyen útbeszakadások történtek, néhol újabb üregek nyíltak meg.
Ebből az időből jegyezte fel Zolnay László az alábbi történetet: két vállalkozó kedvű budai fiatal megkereste Buda polgármesterét, miszerint gombatermesztésre bérbevennének egyet a pincék közül. Megkapva az elöljáróság beleegyezését, nekiláttak a szükséges berendezések lehordására az általuk kiszemelt pincébe. A munkájuk belenyúlt az éjszakába. Éjfél közeledett, amikor a pincét megvilágító gyertyák kialudtak, és óriási zajtól kisérve két szellemalak száguldott el mellettük a sötétben. Szegény polgárok halálraváltan rohantak a várparancsnokságra. Másnap - fegyveresek kíséretében - átkutatták a pincét: az egyik sarokban egy csapóajtót találtak. Ezen lemászva egy újabb pincére bukkantak, aminek egyik sarkában egy szalmazsákon egy női főkötőt és egy huszársarkantyút találtak. Kiderült, hogy a vári őrség egyik katonája és egy szolgálólány tartotta ebben a pincében rendszeresen pásztoróráit.
Hámán polgármester az eset hallatán annyit tudott mondani: "én csak a föld feletti városnak vagyok polgármestere, a föld alattinak nem"
1931-ben a már említett Kadic Ottokár - először a főváros megbízásából, majd az onnan szerzett támogatás megszűnte után szakmai szeretetből - munkatársaival megkezdte a várhegyi barlangok átfogó szakmai kutatását. Ő állapította meg, hogy az akkor még török pincéknek nevezett barlangok mint természetes mésztufaüregek, a világ ritkább barlangjai közé tartoznak.
Javasolták, hogy az egyedülálló természeti képződménynek megőrzéséről a főváros, az ország intézményesen gondoskodjon. Ennek hatására a főváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta a budavári barlangpincék feltárását. A főváros, az I. kerületi elöljáróság és az idegenforgalmi szervek bevonásával Várhegyi Barlangbizottság alakult.
Még ebben az évben megnyitották az első kerületi elöljáróság épületéből nyitott lejáraton keresztül a nagyközönség előtt a barlangrendszer egy részét az Úri utca és Szentháromság utca alatt.
A Barlangkutató Társulat szakemberei vezették a mintegy 1500 m²-nyi járaton a turistákat, miközben az idegenek elől elzárt részen tovább folyt a kutatás.
A kutatás, és ehhez kapcsolódó békés felhasználás a háború kitörésével új irányt vett. A harcok közeledte a főváros vezetését arra ösztönözte, hogy a vári pincékből óvóhelyeket alakítsanak ki. Az idegenforgalmat megszüntették, nagy munkálatok kezdődtek.
A várfennsík középső részén új járatok nyitásával, a meglévő üregek oldalfalainak, főtéjének megerősítésével légvédelmi óvóhelyet építettek. Így alakult ki az a több kilométer hosszú kazamata rendszer - az ún. Nagy Labirintus - amely már alig őrzött meg valamennyit a barlangok középkori állapotából. Ekkor épült meg a mai napig működőképes Sziklakórház.
A második világháborúban egyes adatok szerint 4000, mások szerint több, mint 10000 ember talált menedéket a Vár alatti pincerendszerben.
A Labirintus a több mint négy kilométer hosszú kiépítettségét a ötvenes években érte el. Akkor a hidegháború hatására a pincerendszer nagy része titkos objektumnak számított. A Labirintus egy részén a barlangászok kitartásának köszönhetően a 60-as években újra megnyílhatott a barlangi múzeum, ám néhány év múlva - pénzhiány miatt - be kellett zárni kapuit.
Ebben az időben a korszerű hadászati céloknak a pincerendszer már nem felelt meg, és egyre kevesebb pénz jutott karbantartására. Ekkor kalandvágyó fiatalok, csavargók, nem egy esetben bűnözők járták csak járatait.
1985-ben a felszínen jelentkező hatások újra ráirányították a figyelmet a barlangrendszer által okozott károkra. A több helyen tapasztalt útbeszakadások, süllyedések miatt átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket megerősítették. Ekkor került sor a vári forgalom csillapítását célzó forgalomkorlátozások bevezetésére is.
A Vár alatti pincék mai állapota
A középkori barlangpincék alakja, a rajtuk végzett emberi munka ellenére megőrződött természetes képük jól megfigyelhető a Várnegyed északi részén található úgynevezett független barlangpincékben. Jelenleg 54 db ilyet ismerünk.
A vári pincerendszer hármas tagozódású: a lakóházakhoz kapcsolódó épített pincék alatt félig mesterséges, félig természetes kialakulású üregeket találunk. Ezekből vezetnek a lejáratok a - sokszor eltömedékelt, ismeretlen állapotú - természetes barlangokba. Ez utóbbiakat a régi kor emberei természetes állapotukban használták, csak néhol lehet megerősítésre utaló pilléreket találni.
A három-szintes pincerendszer 6-14 méter mélyen húzódik. Oldalfalán a Várhegy teljes geológiája megfigyelhető - a geológus szakemberek nem kis örömére. Egyes helyeken a márgát kavicsrétegek, néhol mészkőpadok keresztezik.
A kiüregesedett mészkő az őslénytan kutatóinak ad jó kutatási terepet, míg az egyes föld alatti építmények azonosításában, állagmegőrzésében a Történeti Múzeum középkorral foglalkozó szakemberei segédkeznek. Ők azonosították a barlangokban a törökkori építkezéseket. Nem véletlen, hogy egészen századunk középig ezeket a mélypincéket török-pincéknek nevezték.
A károsodások elsősorban ezekben a független barlangpincékben jelentek meg. Ezek közül sajnos sok ismeretlen helyen és állapotban van. Betömedékelt voltuk miatt ellenőrzésük, felülvizsgálatuk is igen sok energiát és pénzt igényel. Helyük sokszor csak a lakók elbeszélése alapján határozható meg, nem egy közülük II. világháborús törmelékkel van tele.
A Budai Vár pinceveszély-elhárítási programja
Az 1990-es évek elején megjelenő újabb problémák felmérésére és megoldására a Főmterv RT kidolgozott egy középtávú programot. Ez a szükséges pince-megerősítések mellett tartalmazza a pincékhez kapcsolódó támfalak, közművek állapotának javítását is. Az intézkedési terv 1992-es árakon 728 millió Ft-ot irányzott elő a problémák megoldására.
A középtávú programra alapozva az I. kerületi Önkormányzat minden évben éves programot állít össze a Főmterv RT-vel együtt, amely program meghatározza a legfontosabb teendőket.
A már feltárás alatt levő barlangpincékben a Műszaki Egyetem Geológiai Tanszéke, a Budapesti Történeti Múzeum, a Barlangtani Intézet és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakemberei segítik munkánkat tudományos és szakmai közreműködésükkel. A barlangpincék megerősítési terveit a Főmterv RT készíti Őri Sándor vezető tervező irányításával.
1992-1993 során több olyan barlangpincét találtunk melyek azonnali beavatkozást igényeltek. Egy részük épületek alatt húzódik, más részük utcák, terek alatt helyezkedik el. A barlangpincék 45 %-a elfogadható állapotban van. Ahol a szakemberek szükségesnek látták, azonnali feltárás kezdődött meg. Amelyik barlangpince nem minősíttetett veszélyes állapotúnak, ott folyamatos megfigyelés történik.
A mai napig több, mint 2800 m²-nyi barlang került feltárásra. A munkálatok során a szakemberek szem előtt tartották, hogy a feltárt mélypincék, barlangok lehetőleg olyan megerősítést nyerjenek, hogy később lehetőség nyíljon hasznosításukra. Ennek eredménye, hogy a fentebb felsorolt helyek közül mindössze négy barlangrész került - szakszerű - eltömedékelésre, míg a többi barlang megfelelő erősítést kapott. 1998-ig 19 barlangpince került teljes megerősítésre.
A barlangokat károsító hatások közül a legjelentősebb a közművekből befolyó víz hatása. Ezért a pinceveszély elhárítási programon belül nagy gondot fordítunk arra, hogy a barlangok felett húzódó "vizes" közművek állapotát felülvizsgáljuk és a hibákat kijavítsuk. Így került sor több száz folyóméter csatornahálózat rekonstrukciójára, és ezért folyik jelenleg is a házak belső csatorna alaphálózatának felújítása.
A pinceprogram része a Várat körülvevő támfalak és várfalak felújítása. Jelenleg a legjelentősebb munkálatok a Dísz téren, a Táncsics M. utcában és az Úri utcában folynak. A pinceveszély-elhárítási program sok esetben a Budai Vár életét befolyásoló intézkedéseket igényel (pl. forgalomterelés, közműegyeztetés, stb.). Az 1992-ben megkezdett pinceveszély-elhárítási programja rengeteg új ismeretet hozott mind a Nagy Labirintus, mind az ún. független barlangpincék feltárásában. Ezen utóbbi helyeken - jelenleg 54 darabot ismerünk - olyan sok új ismeretanyag került a szakemberek birtokába, melyek bemutatásra érdemesek. A feltárt barlangpincékben a múlt századi törmelékek, töltőanyagok alatt régészeti leleteket, középkori és törökkori építményeket, értékes geológiai képződményeket találtunk, hozzásegítve ezzel az egyes szakterületek értőit a Budai Várhegy történetének újabb fejezeteinek megismeréséhez.
A budavári barlangok elhelyezkedése a világon egyedülálló: egy ország fővárosának - egy világvárosnak - a kellős közepén, a város történelmi magja alatt találhatóak. A megközelítésük könnyű mind a történelmi városrészből, mind a főváros egyéb területeiről. A látogatásuk, termeik bejárása nem igényel nagy fizikai megerőltetést, akár utcai ruhában, cipőben megtekinthetőek. Ezek a mésztufabarlangok a világon igen ritkák. A hazánkban ismert bejárható barlangok csaknem mind más jellegűek (cseppkőbarlangok).
A természetföldrajzi képződmények mellett ezek a helyek fontos történelmi emlékeket is magukban rejtenek. A barlangok történetük során fontos szerepet játszottak Buda életében. A középkortól kezdve századunk közepéig a Budai Várhoz szorosan kapcsolódó események játszódtak le bennük. Rengeteg monda, történet, leírás foglalkozik az itt történt eseményekkel.
A vári barlangrendszer tudományos és történelmi jellegű bemutatása a vári idegenforgalom újabb célpontja lehet. Termeiben helyet kapnak olyan kiállítások, melyek mind a budai-hegység természeti értékeit, mind a történelem emlékeit bemutatják.
A barlangrendszer folyamatos használata, bejárása, ellenőrzése mindenképpen elősegíti a rendszer állagának megóvását.
A barlangok, mélypincék használat nélkül - mint bármely más építmény - romlásnak indulnak, és a felmerült állagromlás kijavítása sokkal nagyobb energiát és anyagi ráfordítást igényel, mint ha a folyamatos használat, felügyelet során a felmerült problémákra azonnali intézkedés történik.
Már a harmincas években felmerült annak gondolata, hogy a barlangokat bemutassák. Ez meg is történt - akkor a háborús események miatt kellett bezárni a múzeumot. Az 1960-as években újra megnyílt barlangmúzeum pénzhiány miatt szűnt meg.
Az I. kerület, a Főváros, a barlangkutató társadalom azonban soha nem mondott le arról, hogy valamikor is bemutatásra, hasznosításra kerüljenek a vár alatti nagy értéket képviselő barlangok.
A VÁRBARLANG BEMUTATÁSA
Mint azt az előzőekben leírtuk, a Nagy Labirintus története során - már amikor nem éppen hadászati célokra vették igénybe - minden egyes megnyitáskor a nagyközönség számára idegenvezetők, barlangi szakemberek vezetésével a Budai Vár geológiai és történelmi értékeinek bemutatására szolgált. A turistáknak, az érdeklődő szakembereknek, és nem utolsó sorban a tanulóknak, diákoknak a Budai Vár alatt húzódó barlangrendszer jó lehetőséget kínál arra, hogy folyosóit, termeit járva a Várhegy - és a Budai-hegység - földrajzát, geológiáját tanulmányozhassák, és megismerkedhessenek a természet és a történelem együttélésének egyedülálló példájával. A Nagy Labirintusban vezetett túra nem csak idegenforgalmi látványosság, hanem a szakemberek és leendő szakemberek számára fontos - és egyedülálló lehetőség kínáló - kutatási terep is egyben.
A barlangi túra:
A Várbarlang egész évben folyamatosan üzemel. Ezt a barlangi klíma - állandó 14-16 fokos hőmérséklet - teszi lehetővé. A belépőjegy 1999-ben felnőtteknek 300,- Ft, a kedvezményes jegy 150 Ft. A barlang telefonszáma: 214-3121 és 214-3122. Itt előzetesen is lehet túrákat egyeztetni. A túrák 10-18 óra között indulnak, téli időszakban 10-16 óráig. A túra tervezett időtartama egy-másfél óra. A túra maximális létszáma 30 fő. A látogatók utcai ruhában látogathatják a barlangot. Mivel egyes helyeken lépcsők találhatók, a barlangot mozgássérültek csak korlátozottan látogathatják - viszont tervezzük szervezett formában 1 hónapban egy alkalommal kifejezetten mozgássérültek részére - esetleg vakok részére - speciális túrák szervezését. Egyidejűleg 2 túracsoport tartózkodhat a barlangrendszerben.
A túra leírása:
A barlangi túra az Országház u. 16. sz. épület Dárda utcai frontján megközelíthető középkori pincékből indul.
A vendégeket a boltíves pincékben levő előtérben fogadják a vezetők. Itt került kialakításra a pénztárhelyiség, és azok a kiállítások, melyek a barlanggal összefüggő ismereteket mutatják be a látogatóknak. A pénztárhelyiségben a belépőjegyek mellett árusításra kerülnek a Budai Várral, és a magyarországi barlangokkal foglalkozó könyvek is.
A második pincéből vezet a lejárat a barlangrendszerbe. Itt a túravezető ismerteti a vendégekkel a barlangi túra szabályait. Ezek közül a legfontosabb, hogy senki nem maradhat le a csoporttól, mivel az esetleges eltévedés igen nagy problémákat okozhat.
A túra útvonalát a mellékelt térkép mutatja. Ezen feltüntetésre kerültek azok a geológiai és történeti értékek, melyek megtekintésre érdemesek. A labirintusrendszerben a föld közelébe elhelyezett biztonsági világítás-rendszer kerül kialakításra, mely arra az esetre szolgál, ha valamilyen probléma adódik a túra folyamán.
A túra során a vezető egy erősebb kézilámpával tudja megmutatni az egyes, érdekesebb természeti képződményeket. A túra a térkép szerinti útvonalon körbehalad a Vár alatt. A nagyobb termekben lehetőség van arra, hogy a csoportot összegyűjtve, az addig látott ill. a következő érdekesebb látványosságokról beszéljen a vezető. Ezeken a helyeken lehet a különféle jelenségek, látványosságok hátterére kitérni, az esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszolni.
A bemutatás első időszakában a túra körtúra jellegű. A későbbiekben lehetőség nyílik arra, hogy a Lovas útra vezető ágon a szabadba kijussanak a látogatók, illetve majdan az északi részbe - a volt harcálláspontba is ellátogassanak. Az útvonal hossza jelenleg 1050 méter, a későbbiekben szeretnénk újabb járatszakaszokat bekapcsolni a túrába.
A fogadóteremben levő kiállítás több részből áll:
Az első teremben - a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal összhangban - olyan ásványokat árusítunk, melyek kereskedelmét nem tiltja jogszabály.
A második teremben került elhelyezésre a vári barlangrendszer feltárását, történetét bemutató kiállítás. Ez azért került ide, hogy a látogatókat mintegy "ráhangolja" az ebből a teremből induló barlangi túrára.
A harmadik teremben egy, a vári barlangrendszer, és az egész Várhegy geológiai, hidrológiai felépítését bemutató kiállítást helyezünk el. Ezt a kiállítást főleg azok a látogatók tekintik meg, akik geológiai, földrajzi érdeklődésűek.
A kiállításokat a Barlangtani Intézet, a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat, a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Állami Földtani Intézet bevonásával - forgatókönyv alapján - rendeztük be. A kiállított anyagokat tárlókban, tablókon helyezzük el.
A negyedik teremben kerülnek elhelyezésre a látogatók kiszolgálását célzó helyiségek, WC, mosdó stb.
Séta a barlangrendszerben
A látogató az Országház u. 16. sz. épület pincéjéből jut le a Nagy Labirintusba. A Dárda utca és az Országház utca sarkán álló klasszicista homlokzatú épület középkori falakon nyugszik.
A késő középkorban két önálló épület állt helyén, melyek az 1686-os ostrom idején leégtek.
A középkori falmaradványok felhasználásával a XVII-XVIII. században épült fel a mai épület - homlokzatát az 1820-as években alakították klasszicista stílusúra.
Pincéi gótikusak - azon kevés ebből a korból fennmaradt építmények közé tartozik, melyet az évszázadok háborúi meghagytak. A pincék és a felépítmények viszonya nagyon sajátságos, a szerkezeti eltérések érdekes építéstörténeti fázisokra utalnak.
1994-ben, a pinceveszély-elhárítási munkálatok során fedeztük fel azt a lépcsőt, mely az Országház utca 16. sz. épületből a vár alatti nagy labirintus rendszerbe vezet.
A látogató a barlangrendszerbe jutva déli irányba indul el a föld alatt. Ezen a helyen 10-12 méterrel az Országház utca alatt járunk. A jobb oldali termekben és helyiségekben a természetes képződmények alatt az egykori polgári védelmi helyiségeket figyelhetjük meg.
A nyolcvanas évek végéig itt olyan objektum volt, melyet egy esetleges háborús helyzetre tartottak fenn. Ezekben a fülkékben zuhanyozók, illemhelyek voltak kialakítva. Mintegy ötven métert haladva, egyre mélyebbre jutva, elágazáshoz érünk: innen nyílik az a folyosó, amely a Halászbástyához vezet ki. 1993 tavaszán még csövesek, kalandvágyó fiatalok jártak erre. Nyomukat őrzi az az "üzenőfüzet", melyet a kiállításon lehet megtekinteni. Immár ez is a barlang történelméhez tartozik. A Halászbástya alatti bejáratot betörésbiztosan lezáratta az Önkormányzat még 1993-ban.
Továbbhaladva a 160. számmal jelzett folyosón, elágazáshoz érünk: jobbra a Krisztinaváros felé vezető ág, míg balra a Duna felé vezető járatok húzódnak. Innen már a termek és folyosók sokaságán haladunk keresztül. Ez a barlangrendszer névadó része: igazi labirintus, ahol az idegeneknek igen nehéz a tájékozódás, hiszen a természetes fény hiánya, az egyforma folyosók könnyen megzavarják a tájékozódási képességet.
A Szentháromság tér felé haladva egyre mélyebbre jutunk. Egyes helyeken 16 méternél is mélyebben járunk. A lefelé vezető lépcsők által összekötött termek legmélyebb része az egykor börtönek használt 18. számú helyiség. Falán ma is látható egy régi vaskarika, melynek rendeltetését el lehet képzelni.
E terem szomszédságában jelenleg is folynak a feltárási munkák: megfigyelhető a természetes kőzet vastagsága, az óriási kőzetnyomás hatása.
Visszatérve az útvonalunkra dél felé haladunk tovább: a labirintus egyre mélyebb bugyraiba érünk. A termek falain az egykori légvédelmi célú számozás táblái láthatók. Egyes helyeken régi cső kíséri utunkat. Ez egykor a légóhelyiség vízellátását, majd a Déli pályaudvar tűzivíz ellátását szolgálta. Ma már üzemen kívül van.
A Tárnok utca alatt nyugati irányba fordul az útvonal. Itt, a 33. számú teremben 3 pillér hívja fel magára a figyelmet. A labirintus építési szakaszainak tanúi ezek: a század harmincas és ötvenes éveiben épült mellett ugyanolyan jó állapotban látja el tartófunkcióját a középkori, kővel falazott pillér, mint évszázadokkal fiatalabb társai.
Az Aranyhordó étterem, majd a Balta köz alatt elhaladva az Úri utca alá érünk. Egyre közelebb jutunk a Lovas úti kijárathoz. A nyugatra vezető folyosón színházterem található, melynek bemutatására később nyílik majd lehetőség.
Az Úri utca alatt fordul vissza a túra. A barlangrendszer legszebb termébe lépünk, a 137. sz terembe. Itt maradt meg legtermészetesebb állapotában a mésztufabarlang oldásformáit bemutató főte. A kis gömbfülkék mint aláhulló lepel takarják a fölöttünk lévő kőzetet. A terem nyugati oldalán mélyülő kút mellett a főtére tekintve különös mintázat látható: egy jégkorszaki mamut fogsorának lenyomata. A sok, mikroszkopikus méretű lelet mellett ez az egyik legfontosabb és legérdekesebb tanúja a barlangrendszer kialakulásának.
Néhány lépcsőfokon lejutva a 138-as teremből kürtőn tekinthetünk fel a felszínre. A vas fedlap a régi budai városháza falának tövében található. Közvetlenül fölötte láthatjuk azt az emléktáblát, amely a vári barlangok első kutatóinak és vezetőjüknek, Kadic Ottokárnak állít emléket. De mi a föld alatt maradunk: három kutat magunk mögött hagyva a Szentháromság utca alá érünk. Itt, egy tágas teremben (151. sz.) jobb oldalt kutat találunk: a hagyományok szerint ez volt az a bizonyos török kori kút, ahová az egykori pasák megunt háremhölgyeiket bedobták. Tény, hogy a harmincas évek kutatói csontokat találtak benne.
Az északra nyúló 150-es terem lépcsőin láthatunk ma csontokat: a harmincas években a szájhagyomány szerint itt helyezték el azon emberi csontokat, melyeket a barlangokban találtak. Az igazság az, hogy az akkori történeti múzeum egyik szakembere tárolta itt a vár egyéb helyein talált csontokat - ám a legenda élő maradt. Napjainkra a Halászbástya alatti Szent Mihály kápolna 1996. évi feltárásából származó csontokat helyeztek el ide a kiállítás rendezői.
Alig harminc méterre a 157-158. számú termekben más kor tanúival találkozunk: a második világháborúban a Szentháromság utca alatti barlangtermekben volt a német hadsereg harcálláspontja. Az akkori használatot tükröző tárgyak megmaradtak: reflektorok, levegőszellőző csövek, a tábori telefon fülkéi. Ezek a helyiségek a ma is látható beton légóajtóval záródtak. Állapotuk még mindig kiváló, bizonyítva, hogy abban az időben különös gondot fordítottak a megfelelő berendezésekre.
A volt álláspont termeit elhagyva visszatérünk a bejárathoz vezető barlangszakaszra. A már megismert termeken keresztül az Országház utca 16. sz. alatt ér véget sétánk.
A barlangrendszer - története során immáron harmadszor - 1997. április 14-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Ezzel amellett, hogy a Budai Vár újabb, egyedülálló oldalát ismerhetik meg az érdeklődők, rendeződni látszik egy, a Világörökség fontos részét képező objektum sorsa.
Kadic Ottokár írja 1936-os tanulmányában:
"Mintha csodálatos, mesebeli álomból ébredtünk volna, úgy hagyjuk el a várhegyi barlangok pompás termeit, járatait, zegzugos folyosóit. Az utca járdájára lépve szinte hihetetlennek találjuk, hogy a Vár zajos, forgalmas terei, utcái alatt a világ legcsodálatosabb természeti és történeti emlékei terülnek el. Valóban, amit itt látunk, egyedülálló látványosság, sehol a világon nincs párja. Ezen természetes mésztufa barlangok, amelyeket az emberi kéz a történelmi időkben részben pincékké alakított, olyan egyedülálló helyek, ahol a természet alkotásai ölelkeznek az emberi kéz munkájával. Rég letűnt idők emlékei ezek, amelynek falai között ki tudja, milyen események játszódtak le. Mint pincék gazdasági jólétről, vidám szüretekről, jóízű borokról, és a budai polgárok jókedvéről beszélhetnének. Mint háborús rejtőhelyek, hatalmaskodók börtönei és vesztőhelyei sok szomorúságról és szenvedésről panaszkodhatnának. Kétségtelen, hogy a Vár egykori életének bizonyos hányada itt játszódott le ... Budapest nem csak a föld felett, de a föld alatt is nyújt pompás látnivalót. "
