A pozsonyi Mednyánszky ághoz tartozott Antal születési dátumát nem ismerjük. Kortársa volt annak az 1702-ben született, nála jóval híresebb beczkói Antalnak, aki 1750-ben Mária Terézia által bárói rangmegerősítést kapott.

Antal - ahogy Mednyánszky Dénes írja - elég érdekesen viszonyult nem is olyan távoli rokonához: "Kortársa és druszája volt a beczkói báró Antalnak, ebből utóbb némely összetévesztés eredett. Furcsa látszat, hogy ezen pozsonyi Antal a beczkói Antalt személyesen nem ösmerte, és felőle mintegy valami kétes idegenről ír... mert ugyanis nagyon furcsa, hogy jegyzeteiben ilyféle passust találtam: '---etiam in Beczkó unus Antonius qui sebaronem dicit et predicatum meum usurpat!' - meg is engedve, hogy usurparo latinul nem csupán bitorolni, hanem átalján "használni" értelemmel is bír, mégis feltűnő, hogy ily szólásmód mintegy sértett méltóságból lenézőleg egy „valakit” említ, ki állítólag merészel hasonló nevet és czimet viselni mint magát az Olympusi magasságban érző író? És szinte lehetetlennek látszik, hogy hozzávéve Pozsony és Beczkó geographiai csekély távolságát, ezek a pozsonyi báróék ignorálták vagy elfeledték volna a Jónás és János testvérektől való közös leszármazást?"

Mednyánszky Dénes máshol megjegyzi Antalról, hogy távoli rokonát, az altábornagyi rangot elérő Miklóst (az itáliai Mantua várkapitányát) nagyra tartotta - ami nagy dolog, "mert ezen Antal - irományaiból mutatkozó jelenségekből ítélve - magára igen nagyratartó dölyfösen öntelt ember lehetett, ki talán kegyelemnek tartotta barátságát…"

Annyit biztosan tudunk, hogy a pozsonyi Antal Kassán végezte bölcsészeti és szépművészeti tanulmányait, ahogy egy, 1738-ban az ő tiszteletére - a kor szokásainak megfelelően tanulótársai által - kiadott könyvben feljegyzik. 1766-ban aranykulcsos kamarási címet nyer el, 1770-től septemvir (azaz a 7 tagú tábla bírája). Két házasságából összesen négy gyermeke születik (két leány és két fiú). 1789-ben Bécsben hunyt el.

Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged: