Mednyánszky Pál második fia, Ferenc (teljes nevén Ferenc László) az ősi jelszó (egy fiú az egyháznak, egy a seregnek, egy a hivatalnak) elvét követve Isten szolgálatába lépett és a család legmagasabb egyházi rangot elért tagja volt.

Pozsonyban és Bécsben tanul, 1696-ban a római Német-Magyar Kollégium (papnevelde) névsorában találkozunk nevével. Már nagyon fiatalon, alig 21 évesen lelkész Sopronban. Gyorsan halad előre a ranglétrán, elismert egyházfi lesz. 1701. márciusában préposti kinevezést kap. 1703-ban vezetője annak a bizottságnak, mely a csallóközi Szentantalon őrzött Szűzanya-kép könnyezését és csodatételeit vizsgálja.

1707. júliusában kapja a földvári (dunaföldvári) apát címet I. József kezéből, mely egyben a település birtokosává is avatja.

Ekkor kezdődik meg a Tolna megyei Dunaföldvár második virágzása, mely elismerten Mednyánszkynak köszönhető. Felvilágosult rendeletei a mezőváros lakóinak olyan jogokat adnak, melyek révén nem csak hamar talpra áll a település, de környezetéhez képest sokkal gyorsabban fejlődik.

 

Az apát által 1713-ban kibocsátott contractus 12 pontban határozza meg a városlakók jogait, kötelezettségeit; köztük olyan tételekkel is, melyek abban a korban igen különlegesek és haladó szelleműek voltak. (A szerződés teljes szövegét lásd a honlap Dokumentumok című fejezetében)

A földváriak maguk választhatnak elöljárókat, köztük a bírót - a kiválasztott személyek nevét megerősítés végett - fel kell terjeszteni földesuruknak. Peres ügyeiket az általuk választott városbíró dönti el, s ha valamilyen ügyben pénzbírságot szab ki, annak egyharmadát templomuk rendbehozatalára kell fordítaniuk.

A város életében igen fontos dunai halászat művelését az apát szabadon engedte minden városlakónak azzal a kikötéssel, hogy a halkereskedelem más települések felé továbbra is őt illeti meg.

Engedélyezte, hogy az újjáépítés elősegítése érdekében a városlakók a birtokában lévő erdőből ,,módjával és kár nélkül" épületfát vágjanak ki. Ennél is fontosabb volt, hogy a földváriak szabad költözési jogot kaptak: "aki nem tud megbarátkozni a földvári viszonyokkal, annak megengedi az uraság, hogy a saját erőből felszerelt épületeket és szőlőket elidegeníthesse; viszont akik a tiszttartó tudta nélkül elszélednek, azok háza és egyéb jószága az uraság tulajdonába kerül."

 

Természetesen a lakosoknak meg kellett fizetni a város határának használata után a kilencedet, a sertések és a szőlő után a tizedet. A frissen betelepültek részére 3 év adómentesség jár, ennek lejárta után kell csak haszonbérleti díjat (évi 1-5 forintot) is fizetniük.

Igen fontos községi jog volt abban az időben a vásártartási jog és a bor, sör, pálinka árusítási jog. Szent György és Szent Mihály napja (április 24-szeptember 29) között csak az uraságot illette a kimérés joga, de azon kívül nem volt megkötöttség.

Mednyánszky évi három vásár megtartását is engedélyezte azzal a feltétellel, hogy a vásári jövedelmek fele az ő pénztárát illeti. Nagy dolog volt ez, mert ezt a jogot még elődje eszközölte ki I. Lipót császárnál, csakhogy a Rákóczi felkelés idején ez feledésbe merült, pedig ez volt a dunai átkelővel is rendelkező település egyik legfontosabb bevétele volt. A vásárok egyházi ünnepekhez kötődtek: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe (március 25), Péter és Pál apostolok napja (június 29), valamint Szent István király ünnepnapja (augusztus 20). E vásárok előtti napon baromfivásár volt engedélyezve Földváron.

 

Az 1713 márciusi keltezésű okiratban foglalt vásártartási jogokat már ugyannak az évnek április-május hónapjában kihirdették Tolnában és a környező vármegyékben, így Földvár ettől kezdve megindulhatott a gazdasági megerősödés útján.

 

Mednyánszky 1725-ben új templomot is épített az egykori apátsági templom helyén.

Közben 1708-ben már esztergomi kanonok, ő képviseli az esztergomi káptalant az abban az évben tartott rendi országgyűlésen, melyen atyja Pál és fivére Pál-Lipót is részt vesz.  Gömöri majd zólyomi főesperesi kinevezést kap. 1713-ban cattaró-i püspökké választják, mely udvari tanácsosi címmel is jár. Hat év múlva már őrkanonok.

1722-ben az erdélyi katolikus egyház püspökévé választja öt jelölt közül, ám ő a királyi kinevezést egészségi állapotára hivatkozva visszautasítja. Rá két évre, 1724-ben III. Károly  királytól pallosjogot is kap, ami kiemelten fontos földesuraknak jár csak. 1731. szeptemberében leuceai fölszentelt püspökké nevezik ki, de hamarosan, alig két év múlva súlyos betegsége legyőzi és örökre lehunyja szemét.

 

Érdemes megjegyezni vele kapcsolatban, hogy a krónikákban, dokumentumokban több néven is szerepel. A Katolikus Lexikon Ferenc néven tartja számon, de Dunaföldváron, azon a településen, mely neki köszönheti újjászületését, felvirágzását a török kor után, Mednyánszky László néven őrzik emlékét. Több helyen - például egyházi iratokban - a Ferenc Ignácz keresztneveken említik. Ez utóbbi téves, ugyanis Ignácz a püspök 1678-ban született bátyja volt.

 

A földvári apáttal egy időben élt a mednei Mednyánszky család azon Ferenc nevű tagja, aki kamarai pénztárosként, majd kamarai tanácsosként tevékenykedett, és sok korabeli hivatalos iraton fennmaradt a neve. Ő volt a későbbi sissói Mednyánszky család egyik őse...

 

---

Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged:

---