A család legnevesebb, bizton világhírűnek nevezett tagjáról a legnehezebb írni. Mednyánszky Lászlóról ezernyi írás, cikk szól, tucatnyira tehető az életét, művészetét bemutató könyvek száma.

1852-ben született a beczkói uradalmiházban. Apja Mednyánszky Ede, édesanyja Szirmai Mária Anna volt. Húga, Margit később Czóbel István felesége lett.

Közismert, hogy a világi hívságok, az anyagiak nem érdekelték - amikor megörökölte nagyőri kastélyukat, azt húgára Margitra íratta. Családjához mindig ragaszkodott, fiatal korában nagyanyja volt egyik támasza, amikor elveszítette őt, majd szeretett édesapját, évekig nem nézett Nagyőr felé, annyira megviselte a tragédia.

Sűrű levelezésben állt húgával, rendszeresen látogatta atyai nagybátyját, Dénest, és gyakran megfordult a kiterjedt rokonságnál - azzal együtt, hogy nem sokat adott főnemesi származására, szívesebben töltötte az időt a nagyvárosok csavargóival vagy a hegyekben élő pásztorokkal.

Sok-sok legendát, történetet lehetne róla leírni itt, de inkább egy kevéssé ismert szerzőt, dokumentumot idéznék.

Justh Zsigmond, a család barátja, a Mednyánszkyval sokban azonos nézetet valló irodalmár legjelentősebb regényében, az 1894-ben megjelent Fuimus-ban (magyarul: Voltunk) a magyar főúri rend és életmód hanyatlását örökíti meg egyedülálló módon. A regény a felvidéki (pontosabban a Vág-völgyi) nemesi családok végnapjairól, életük meghatározatlanságáról szól, s e családok egyike az a Czobor család, melynek tagjaiban a Mednyánszky famíliát mintázta meg az író. A regény mellékszereplője Czobor Lipót, akiben egyértelműen Mednyánszky László alakját ismerhetjük fel.

"A másik szoba ajtaján most egy magas, igen elhanyagolt külsejű ember lépett ki. A meghatározhatatlan életkorú - de úgy látszik, még elég fiatal férfi világoskék szemei ártatlan kifejezéssel tekintettek körül. Tompa orra, kócos, nagy szakálla, óriási homloka, amely kopasz tarkójába veszett, az antik világ bölcseire emlékeztetett. Szokratésznek is hívták: de Czobor Lipót volt a becsületes neve. Az Ádám öccse, a "vándor bölcs", a kóbor festő volt a fiú, három vármegye csudája, kiről beszéltek azok, akik nem látták még soha, akiről azonban még csudálatosabb történeteket tudtak elmondani azok, akik mindennap látták. (...)"

A könyv két főszereplője, a két féltestvér, Gábor és Lőrinc bejárja a kiterjedt rokonságot, melybe a Czobor család is beletartozik. Majd' mindenhol összefutnak unokatestvérükkel, Poldival, aki csak - ahogyan Mednyánszky László is az életben - "öreg kutyának" nevezi magát. Justh a valósághűen, érzékletesen írja le Poldi alakját - úgy, ahogyan Lászlót valóban láthatták, látták kortársai:

Idős, magyarul is tót akcentussal beszélő rokona így jellemzi: "De ez á Poldi, hát ez ilyen bolond. Mit csinálják vele? Örölhetek még, há eljő. Áz ilyen fráter, ki bolond is meg piktor is, sok bájt okoz! ... Bolond ánnák á neve, fiám, bolond. Heteket kódorog el áz erdőben. Ott álszik á sájtosoknál, dolgozik velük, fát vág. Ván egy párásztcsáládja áz Álföldön, kikkel tudom is én, hol ismerkedett meg, s kikhez lejár inkognitóbán. Ezek ázt hiszik, válámi vándorlólegény. Heteket tölt el velök, dolgozik, mint egy párászt, ő - egy Czobor Lipót onokájá."

Czobor Lipót (azaz Mednyánszky László), az öreg kutya az, ki kimondja az ítéletet a letűnőben lévő, középkorias nemesi létről, önmagukról:

"Öregek vagyunk mi fiú... az utolsók, menjünk fel a romok közé, ott a mi helyünk. A tavasz nedves, a virágok is fonnyadnak, amerre mi járunk, fonnyadó virágok nyílnak a szíveinkben is, nem nekünk való a holdvilág..."

Mednyánszky László 1919 áprilisában hunyt el Bécsben. Festményei, rajzai száma több ezerre tehető. Azt tartják róla, egy-egy képei csak addig érdekelték, amíg megalkotta őket, utána nem törődött vele. Így ezek szerte szét szóródtak a világban, számbavételük soha nem történt meg, valószínűleg nem is lenne lehetséges. Tárgyi örökségért húga indított pereket, de művészi örökségét jó néhány tanítványa vitte tovább.

Mednyánszky László életéről számos könyv megjelent. Két ízben is - először az 1960-as években, majd 2001-ben - kiadásra kerültek naplójegyzetei. Ez utóbbiban már megismerhetjük igazi érzéseit, lényét. Aki előtt nem volt ismert érzelmi irányultsága, a Markója Csilla által szerkesztett Enigma c. folyóirat 2005-ös különszámában nem csak világszemléletéről, művészi látásmódjáról, de különlegesen érzékeny lelkületéről is képet kaphat. A másik ember iránti szeretet, szerelem ritkán látható bizonyítékai olvashatók e lapokon...

Annyi bizonyos, hogy Mednyánszky László a magyar művészet legkülönösebb, egyben egyik legnagyszerűbb alakja volt...

Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged: