Mednyánszky József, a XVIII-XIX. század fordulóján élt ősünk (az 1849-es mártír Mednyánszky  László és a katona-pap Cézár atyja) úgy tartotta, hogy a nemesi családok fennmaradásának záloga "Egy fiú papnak, egy katonának, egy a hivatalba"...

A családban élt két legnevesebb Pál ez utóbbi hivatás legjelesebb képviselője volt. Apa és fia (fia teljes nevén: Mednyánszky Pál Lipót) egész életükben az uralkodó szolgálatában állottak, hivatalnokként olyan fontos események részesei, sőt irányítói voltak, melyek az ország életében, gazdaságában meghatározóaknak nevezhetők. Emellett  persze saját boldogulásukról, gyarapodásukról sem felejtkeztek el, leszármazottjaikra jelentős birtokokat, vagyont hagyományoztak. Arról már nem tehetnek, hogy ők lassan, de biztosan felélték, a semmivel egyenlővé tették azt...

S arról sem felejtkezhetünk el, hogy Idősebb Pál volt az, ki az első bárói rangra emelést kiérdemelte.

Az 1640 körül született idősebb Pál született. Jó fejű hivatalnok volt, átlátta, megértette a rendszer működését, ezért nem véletlen, hogy az államgépezet a törökök kiűzetését követőn szinte azonnal olyan helyre helyezte, ahol a legnagyobb szükség volt igazi, jó értelemben vett bürokratára. 

1688-ban a felső-magyarországi bányavidék irányítására hivatott szepesi kamarához küldik ki felügyelőként, hogy az ott előforduló hiányosságokat, visszaéléseket orvosolja.

Ennek a kamarának a fennhatósága alá tartozott az a hét bányaváros (Gölnicz, Igló, Szomolnok, Rudabánya, Telkibánya, Jászó és  Rozsnyó), mely ekkor a magyar ezüst és réztermelés túlnyomó részét szolgáltatta. Ugyanitt pénzverdék is működtek, s a Thököly-, majd Rákóczi-féle felkelés  e területet egyik fő célpontjának tekintette. A bányák, a verdék és az egész kamara működőképessége igen sok problémát vetett fel, Mednyánszky lankadatlan erővel igyekezett ezeket orvosolni. Munkája annyira eredményes volt, hogy később, egy jó évtized múlva ismét neki kellett az akkor már kassai kamara néven működő hivatalt rendbe rakni, sőt ennek irányítója is lesz.

Számtalan levél, jelentés maradt fenn Mednyánszky Páltól, kortársai ugyanúgy nagyra tartották, mint ahogy az utókor történelemmel foglalkozó szakemberei hivatkoznak munkásságára.

Ezenközben nem felejtkezik el saját és családja gyarapodásról. Számos birtokot szerez, Pozsonyban két ház is a tulajdonába kerül..

Erről így ír Mednyánszky Dénes:

"Mindkét Pál, apa és fiú, sikerrel működtek jövedelem és vagyonszerzésben, szántva és aratva hivatalos teendőik mezején, mert mint kamara ők táplálták a fiscust, viszont igyekeztek az általuk hizlalt tehénből maguknak is tejet fejni, vajat köpülni. Jövedelmező kiküldetések hoztak magas napidíjakat és jutalékokat, több alkalommal kieszközöltettek igen tetemes összegekben kegyadományok és jutalmak 6-10-12 ezer forintban, és egy egész sor kisebb-nagyobb donatio: pozsonyi belvárosi curia /a bárói család a múlt században kéz házat bírt a városban, melyek egyike, a főtéren, a jelen század közepéig viselte a család nevét/ biliczi birtok, Ghymesen, Thurzó féle részek lietavai uradolomban, Ráczfejthő, tokaji szőlők, Komjáth, s több efféle, hol valami összekaparászni lehetett, másrészt ellenben a szerzett vagy megtakarított pénzeket beruházásokra fordították, zálogjogon birtokrészeket szereztek, és fáradhatatlanok voltak nőági ősiségi jogokat mindennemű keresetekkel szorgalmazni..."

Így szerzett például birtokot Pál a tóthi Lengyel famíliából származó nején, Ordódy Clárán keresztül Rajkán,  Lietaván, Vágbesztercén is.

Szükség is volt az ilyen vagyonszerzésre, mert azokban az évtizedekben (XVII. század vége, XVIII. század eleje), a Thököly- és Rákóczi féle felkelések miatt az ország gazdasági helyzete igen ingataggá vált. Az állam alkalmazottai éveken át nem kapták meg juttatásaikat, kiadásaikat saját maguknak kellett állniuk. Amikor Pál meghal, özvegye Ordódy Klára kérelemmel fordul a kincstárhoz, hogy ura elmaradt járandóságát fizessék ki neki, mert már kénytelenek voltak csekély ingóságukat is elzálogosítani, férje eltemettetésére is alig jutott pénz, a hitelezők miatt már az utcára sem mernek kimenni. Fia, Pál Lipót 1710-ben, a szintén a kamarának írott kérvényében elmondja, hogy a harcok miatt csak a Nyitra megyei birtokain 15.000 forint kárt szenvedett el. Ebben a korban ez nem volt ritka, hiába voltak birtokok a nemesek kezében, a folyamatos harcok miatt ezekből semmilyen bevételeik nem voltak, sok esetben még csak megközelíteni sem tudták őket. 

Egyes családi hagyományok szerint idősebb Pálnak és feleségének 24 gyermeke született, ami nehezen hihető. Annyit biztosan tudunk, hogy hat gyermeke volt, legidősebb a már említett Pál Lipót, aki második nevét az uralkodó iránti hűség jelképeként kapta atyjától.

 Harmadik fia Ferenc László, a későbbi cattarói érsek, dunaföldvári apát.

1688. december 20-án I. Lipót érdemei elismeréseként magyar főrendi méltóságot adományoz számára, bárói rangra emeli.

Mednyánszky Pál 1708-ban Bécsben hunyt el, 39 évi közszolgálat után. 

Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged: