A családban a Jónás keresztnév a XVI-XVII. században rövid időn (egy emberöltőn) belül háromszor is megjelenik. A Nagy Iván féle nemes családokról szóló kézikönyv és az annak alapján készült dolgozatok rendszerint keverik is a három Jónást.

A beczkói birtokra szert tevő Miklós hat gyermeke (két leány és négy fiú) közül a legidősebb kapta a Jónás nevet. Ő volt az első Mednyánszky, aki Beczkón látta meg a napvilágot.

Testvére András, majd két húga után született János öccse, aki detrekői kapitányként majd Pállfyék bajmóczi uradalmának tiszttartójaként ismert. János negyedik gyermeke szintén a Jónás nevet kapta - s mivel nagybátyja, az idősebb Jónás hála Istennek hosszú életet élt meg, ebben időben két férfiú is hordozta a Jónás nevet a család ezen ágán..

A Nagy Iván féle kézikönyv adatainak alapját képező családfát összeállító Szontágh Dénes a leszármazásokat ezen a ponton eltéveszti - nem csak a két Jónást keveri össze, de a Jónás és a János nevek is megzavarják. Még halálozásuk évszáma is közeli, az idősebb Jónás 1668-ban, a fiatalabb 1686-ban hunyt el. Mindkét Jónás protestáns hitet vallott, s jó kapcsolatot ápolt az erdélyi fejedelmekkel illetve az ország vezető főuraival, nádorával.

S akkor még szólnunk kell az idősebb Jónás unokájáról, Istvánnak fiáról, aki szintén a Jónás nevet kapja a keresztségben. Ő 1711-ben hunyt el plébánosként.

A pontos leszármazási vonalat Mednyánszky Dénes 1900 körül összeállított - sajnos nem máig nem publikált - családfája vezeti le, melyből a nagybácsi, az unokaöccs, unoka vonala pontosan követhető.

A mi Jónásunk, a legidősebb, aki tehát az első beczkói születésű volt, 1595-ben látta meg a napvilágot. Minden valószínűség szerint jó neveltetést kapott, amint a ránk maradt későbbi dokumentumokból kiolvashatjuk, a vele kapcsolatba kerültek kivétel nélkül elismerőleg szólnak személyéről, tetteiről.

Apjához hasonlóan a Rákóczi fejedelmi család bizalmi embere volt, az idősebb György és felesége Lórántffy Zsuzsanna majd a fiatalabb György számára tett nélkülözhetetlen szolgálatokat.

A XVI-XVII. században nem ritkán veszélynek tette ki magát az, aki az egymással folyamatosan viaskodó hatalmasságok valamelyikének oldalán állt. A családi emlékezet szól arról, hogy Jónást - mivel nemcsak hogy a Rákócziak híve volt, de még ráadásul protestáns, tehát az uralkodó katolikus hittel szemben álló hitet vallott is - nem egyszer üldözték. Egy ilyen alkalommal Beczkó mellett kénytelen volt egy szalmakazalban elbújni, s kis híja volt, hogy üldözői nem fedezték fel. De miközben a szalmakazlakat szurkálták fegyverükkel, Jónást olyannyira megsebezték, hogy alig bírta magát Beczkóig elvonszolni, s hetekig betegen feküdt.

Noha a garast igencsak a fogához verő fejedelemtől nem sok anyagi juttatást kapott, ha kellett külföldön, vagy éppen Bécsben vezetett küldöttséget, ha kellett politikai érdekekben járt el, de volt, hogy leánykérőként vették igénybe.

A képviselte az erdélyi udvart IV. Ferdinánd temetésén, ott volt, amikor utódját császárrá koronázták.

Ezenközben természetesen igyekezett saját javait is gyarapítani, és igen nagy figyelmet fordított családja, gyermekei jó nevelésére. Fennmaradt a számukra írott kis könyvecskéje, melyben útmutatásokat igyekszik adni számukra. Jónástól egyébként is sok irat maradt fenn, ezekről Mednyánszky Dénes részletesen beszámol, többet közzé a családi levéltár ezen iratai közül.

Mednyánszky Dénes tette közzé például a családi levéltárból a XIX. század végén megjelent történelemtudománnyal foglalkozó folyóiratban, a "Történelmi tár"-ban egy olyan, Jónás által írt iratot, mely egyik lányának esküvőjére érkező s oda a meghívás ellenére meg nem érkezett vendégekről szól. Sajnos a kézirat félbeszakadt, pedig jó lenne tudni magáról az esküvőnek a lefolyásáról, az ott történtekről, a felszolgált ételekről, italokról. Még azt sem tudni pontosan, mikor történt a nagy esemény, s kik voltak a menyasszony és a vőlegény. Ám a felsorolt, meghívott és megjelent famíliák nevét megismerve megállapítható, hogy Jónás az akkori Magyarország egyik igen fontos és főura személye volt, s minden, az ország életében szerepet játszó személlyel jó kapcsolatot ápolt.

Érdemes megjegyezni, hogy Mednyánszky Dénes ezen ismertetőjét egynéhány év múlva kortársa javítani próbálta, s 2011-ben Fülölp László is kiegészítéseket tesz annak tartalmához. De amint előbb említettem, a korábbi leírásokban, kézikönyvekben megismerhető családfa - melyek alapján ők dolgoztak - téves, s ezért ezen iratot az ifjabb Jónásnak tulajdonítják. A pontos családfa ismeretében bizonyos, hogy a feljegyzések idősebb Mednyánszky Jónástól származnak, az ő leánya ment férjhez a nagyszámú vendégsereg előtt.

Mednyánszky Jónást mindenki igaz emberként őrizte meg emlékezetében, gyermekei az 1668-ban bekövetkezett halála után vagyona osztozásakor - melynek okmánya szintén fennmaradt - egymás között vita nélkül meg tudnak egyezni.

Bízvást nevezhetjük idősebb Jónást a család egyik legkiemelkedőbb alakjának. Ő vetette meg a család beczkói ágának anyagi alapjait, rá vezethető vissza ezen legismertebb és legkiterjedtebb ág kezdete.

Ha valami jobban érdekel, vagy segítségre van szükséged: